Kivel, mikor, mennyit és hogyan - a szexualitásról folyó eszmecserék (és viselkedési minták) fő csapásirányai leginkább e kérdések mentén alakulnak, de vannak, állítólag nem is kevesen, akiknek mindez semmit sem jelent, mert ők egyszerűen nem szeretnek dugni. Amerikában már mozgalma is van az aszexuálisok közösségének.

A tudomány régóta ismeri az aszexualitást, megkülönbözteti a cölibátustól, a szűziességtől vagy az impotenciától, de sosem tekintette természetes állapotnak, az egyén számára elfogadhatónak. Ehhez hasonlóan, a fórumok hozzászólásai alapján a közvélekedés álláspontja is az, hogy az emberi szexualitás az utódnemzés eszköze, az aktus és az orgazmus öröme pedig a szent cél megerősítése, jutalma az egyed felé. Persze mikor hirtelen megkívánjuk a buszon, könyvtárban előttünk ülő vadidegent, nem a hormonokkal foglalkozunk, egyszerűen szexre vágyunk.

Az aszexualitás hivatalosan a nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi, ami rossz tapasztalatok, nevelési vagy vallási hatások eredményeképp jöhet létre, és a szexualitást bűnként értelmezi. Az ilyen szellemben nevelkedett gyerekek felnőttként részlegesen vagy teljesen elutasíthatják a testiséget. A klinikai értelemben vett aszexuálisok problémái többnyire hormonális eredetűek, ez azonban elenyésző kisebbsége a társadalomnak.

Az elmúlt években ugrásszerűen nőttt azok száma, akik önmagukat aszexuálisként definiálják, egy tizennyolc ezer brit megkérdezésével zajlott felmérés során a válaszadók egy százaléka jelölte be, hogy "Soha senki iránt nem éreztem szexuális vonzalmat." Ismert a japánok között eluralkodó szexmentesség is, a fiatalokat egyenesen noszogatni, plakátok segítségével győzködni kell, hogy szabadidejüket ne technikai kütyüknek, hanem egymásnak szenteljék.

Amerikában 2001-ben aszexuális közösség kezdett formálódni, az AVEN (Asexual Visibility and Educatioanl Network), itt a tagok fennen hirdetik, nem kérnek a szexualitásból, nem kérnek a terápiás lehetőségekből, csupán annyit akarnak, ha ők elfogadják magukat úgy, ahogy vannak, tegye ezt meg a szexuálisan motivált társadalom is. Információkat, tanácsokat és virtuális baráti közösséget nyújtanak hasonlóan élő és gondolkozó társaiknak.

A mozgalom kultikus figurája, David Jay szerint "A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel."

A tagok elmondása szerint minden aszexuális megél vonzódásokat, szerelmet, szeretetet, részt vesz párkapcsolatokban, igényli a lelki és fizikai közelséget, csak az aktusra nem vágyik, mivel számára nem ez a szerelem beteljesülése. Van, aki egyedül boldog, van, aki a barátai között, és van, aki biztonságos, nyugodt párkapcsolatban érzi jól magát.

Annak ellenére, hogy az aszexuálisok is esztétikusnak, szépnek látnak bizonyos embereket, akár egy szobrot vagy egy napnyugát, nem támad bennük gerjedelem még egy csodaszép testű, elbűvölő személyiségű nő vagy férfi mellett sem, tökéletesen elégedettek, ha élvezhetik az illető közelségét, barátságát

Mivel a legtöbben fizikailag képesek az orgazmusra, sokan rendszeresen maszturbálnak, bár fantáziáik nem feltétlenül egyeznek az átlagossal, s még ha masztizás közben saját magukat is képzelnék el szex közben, kizárt, hogy a valóságban is megtennék ugyanezt, a motiváció ugyanis elhanyagolható, ha hús-vér partnerrel állnak (fekszenek) szemben.

"Kb. havonta 1-2 szer verem ki. Mi izgat fel? Nőkről készült művészi szexképek, azaz nem a pornó. De ha élőben lenne ott ugyanaz a nő, akkor már nem menne a dolog, taszítana. Miközben magamhoz nyúlok e képeken levő nőkre gondolok de max. a tesükre, arcukra, hajukra, mellükre de a nemi szervük, fenekük egyáltalán nem izgat fel. Ezek is csak képen." - írja a témában topikot nyitó fórumozónk.

Tekinthetjük trendnek, öntudatra ébredésnek, kulturális lázadásnak de  egyszerű ténynek is az aszexualitást. Utóbbit állatok viselkedésének tanulmányozásával is igazolni vélték, a vizsgált csoportokban mindig akadtak egyedek, amik semmiféle hajlandóságot nem mutattak a párosodásra. Egy patkányokon végzett kísérletben a hímek tizenkét százaléka mutatott aszexuális viselkedést. Történelmi gyökerei is ismertek, bizonyos felekezetek tiltják a szexuális érintkezést, de ezek inkább meggyőződéses, mint ösztönös viselkedésminták, főképp, mivel természeti, törzsi népeknél nemigen találkozni ilyen magatartással.

Szexológusunk, Molnár Tamás szerint két eset különböztethető meg aszexualitás címszó alatt, az egyik egy erkölcsi, értékrendi elutasítás, ami elnyomható szinte tudatalatti szintig, így ösztönösként érzékelhető az egyén számára. A másik csoport olyan funkciónális problémára vezethető vissza, ami nem tud érvényre jutni, ezáltal gátat szab a természetes szexualitásnak. Inkább hárít, mint szembenéz a problémával.

Molnár azt is hozzáteszi, praxisa alapján nehezen illesztené be az aszexuálisokat egy kisebbségbe, úgy érzi, irreális dolgok miatt mondanak le a szexuális örömökről. Inkább segíteni kéne őket, főleg, mivel igazi, tankönyvbe illő aszexuálisokkal ritkán találkozik, még a perverziók részarányánál is kevesebb a számuk. Véleménye szerint a fent vázolt hozzáállás súrolja a szexuális funkciózavarok körét, ilyen például a merevedési probléma, ami a fantázia szintjén nem okoz nehézséget, de tényleges szexuális együttlét esetén azonnal jelenkezik.

Tény azonban, hogy évről évre egyre többen definiálják magukat aszexuálisnak, amivel a társadalomtudomány csak most kezd érdemben foglalkozni. Edward Laumann amerikai szociológus, szexuális szakértő szerint szociológiailag feldolgozatlan kategóriával állunk szemben, pedig a közösség egyre erősebben kezdi hallatni hangját, egyes felmérések az emberiség egy százalékát sorolják ebbe a körvonalazódó, a szakembereket újragondolásra késztető szexmentes övezetbe.